A szenvedély útján

Nagyon nehéz volt uralkodni magamon. Düh és szexuális vágy
keveredett bennem. Utáltam ezt az időszakot, amikor nehéz parancsolni a
hormonjaimnak, amikor kielégítetlenségem kínjában legszívesebben lekapartam
volna a tapétát a falról. Sebezhető voltam, és gyűlöltem a helyzetet, hogy pont
egy olyan férfi mellett kellett ülnöm az autóban, aki hajdanán nagyon mélyen
megsebzett. És mégis… a legjobban azt gyűlöltem, hogy a bennem megbújó ösztönlény
teljesen rágerjedt. Próbáltam arra fogni, hogy csupán azért, mert emlékezett
rá, hogy milyen jó is volt vele az ágyban. Mélyet sóhajtottam és csak meredtem
előre. Figyeltem, ahogy az autó keresztülsuhan az éjszakai tájon.

  -Nagyon feszült vagy
– törte meg a köztünk lévő csendet.

Megborzongtam. A hangja nyomán valami különös kéjes hullám
cikázott végig a gerincem mentén.

  -Ne csodáld –
mondtam, de még mindig nem néztem rá. Reméltem, hogy jól teszem. Csak semmi
szemkontaktus!

  -Én sem pont erre
számítottam, de minden autó megtelt, és nem akartalak ott hagyni – mondta.

  -Igazán kedves vagy –
mormogtam.

  -Inkább hazasétáltál
volna? – kérdezte. A hangjában nevetés bujkált.

  -Miért? Csupán tíz kilométer.

 Láttam a szemem
sarkából, hogy engem néz. Az út helyett. Bár… miért is aggódtam. Hajnali kettő
múlt, az országúton pedig csak mi voltunk.

  -Pont magas sarkúban
gyalogolnál tíz kilométert? Ugyan.

  -Ne legyén ennyire
undok! – vágtam vissza.

  -Még, hogy én? Te
nem nézel a szemembe, te vagy feszült… sőt, egyenesen frusztrált. Mi bajod van?
– kérdezte egyre türelmetlenebbül.

  -Semmi. De, ha van
is, nem miattad van, ez úgymond általános… - motyogtam a hajamat hátrasimítva.

Néma csend. Egy oldalpillantást megengedtem magamnak.
Gondolkodott. Végül, mintha megvilágosodott volna a kérdéssel kapcsolatban… a
szemöldöke picit megugrott. Majd lassan, vontatottan megszólat az utat nézve.

  -Már tudom.

  -Mégis mit? –
kérdeztem.

  -Hogy mi a
kicseszett bajod – mondta. – Peteérésed van, mi?

A szemeim kikerekedtek.

  -Honnan veszed?

  -Három évig jártunk.
Csak egy kicsit kell rád hangolódnom, és már tódulnak is az emlékek. Volt olyan
eset, hogy még alig léptem be az ajtón, máris rám vetetted magad.

  -Na igen – mondtam,
s csak, hogy leplezzem a zavaromat, igyekeztem az erdőre koncentrálni, amin
keresztül haladtunk. – Megesett. Igen. De ne félj, most nem fog.

Néhány percig néma csendbe burkolódzott. Úgy gondoltam ezzel
talán lezártnak is tekinti a témát. Ám a következő pillanatban lehúzódott egy
útszéli pihenőhöz és leállította a motort. Kérdőn néztem rá. A szívem a
torkomba ugrott. Igazából felesleges volt feltenni a kérdést, mégis kicsúszott
a számon…

  -Mi van?

  -Nem bírom nézni a
frusztráltságodat – kikapcsolta a biztonsági övet, majd nyúlt az enyémért.

   -Na álljon csak meg
a menet – hőköltem hátra. – Nem, nem és nem.

  -Mit nem?

  -Nem szexelek veled –
mondtam.

  -Csak segíteni
akarok – mondta ő.

Talán ő nem mérte fel kellőképpen a helyzetet, vagy talán
én, de az adrenalinom az egekbe szökött. Kioldottam a biztonsági övemet és
kiszálltam az autóból.

  -Most meg hová mész?
– szólt utánam.

  -Nincs szükségem
jótékonykodásra – mondtam az autó fényszórói előtt állva. Tudtam, hogy helytelen,
amit csinálok. És képtelen voltam felmérni mi az ő pontos célja. De ott álltam
hét centis magas sarkú cipőben, fekete térdig érő koktélruhában, karjaimat
összefonva a melleim előtt, arcomon sértett, vagy talán inkább durcás
grimasszal.

Ő is kimászott az autóból.

  -Hihetetlen vagy –
morogta. Láttam az arcán, hogy dühös. – Eszemben sincs jótékonykodni. Nem
vagyok önző, és nem akarom kihasználni a helyzetet sem. De mind a ketten
szabadok vagyunk, te pedig majdnem kigyulladsz, úgy égsz a szex után.

 Megragadta a karomat
és magához rántott.

  -Gyere már ide a
szentségit neki! – morogta, s mikor odatántorodtam, olyan szenvedéllyel csókolt
szájon, hogy majdnem elvesztettem az egyensúlyomat a sarkaimon billegve. Olyan
szorosan ölelt magához, hogy a szövetnadrágon keresztül tisztán éreztem kőkemény
férfiasságát. Abban a pillanatban, ahogy eme testrésze az ágyékomhoz ért,
minden maradék józan eszemet elvesztettem, az ösztönlény pedig keresztültörte
magát a gátlásaimon. Ugyan olyan hévvel viszonoztam a csókot, a zakón keresztül
és martam, karmoltam a hátát. Nem érdekelt már semmi, csak az, hogy
megkeféljen. Csak semmi gyengédség. Színtiszta szexre vágytam! Mikor ezt
szavakba is öntöttem, az arcán valami diadalittas mosollyal eltolt magától, a
vállamnál fogva megragadott, megfordított és óvatosan, de határozottan oldalról
a motorháztetőre nyomott. Megborzongtam a kéjtől. Éreztem, hogy lüktet az ölem,
egyre jobban forrósodok. Tudtam, hogy semmi bemelegítésre nem lesz szükség,
mert maga a veszekedés volt az előjáték.

Két kezemre támaszkodva kicsit felemeltem a felsőtestem, ő
pedig a tarkómba mélyesztette a fogait, amíg igyekezett kiszabadítani a
férfiasságát ruhái fogságából.

Mikor sikerült neki, lenyúlt a térdeimhez, derékig felhúzta
rajtam a ruhát, lábaimat kicsit széjjelebb nyitotta, félrehúzta az alsóneműm, s
csípőmet két kézzel megragadva, keményen belém hatolt.

Felnyögtem a kis szúró fájdalomtól, majd a sokkoló
gyönyörtől, ami szétáradt a testemben.

  -Maradj csak ott –
mondta a kelleténél kicsit keményebben, mikor próbáltam felegyenesedni, ő pedig
ismét megfogta a tarkómat és határozottan a motorháztetőre nyomott. Az melegen
simult a felsőtestemhez, miközben egy másik forróság egyre inkább fokozódott az
altestemben.  Körmeimmel végigszántottam
a festést, belekapaszkodtam a peremébe, s minden egyes lökésnél felsikoltottam.
A sűrű, sötét erdő elnyelte a hangomat.

 Ő rá hajtolt a
hátamra, megharapta a tarkómat és a vállamat, aminek hatására még még élesebbet
sikoltottam. Ebben a pózban tökéletesen ingerelt, én pedig már nem voltam
messze az orgazmustól. Ekkor a fülemhez hajolt…

  -Erre vágytál? Hüm?
Ezt akartad? – az ő hangja is meg-megcsuklott. Valahol, halványan, a tudatom
mélyén tudtam, hogy nagyon közel jár ő a kielégüléshez. Kő keménnyé merevedett.

  -Igen – nyögtem. –
Úr isten, igen!

  -Helyes.

Ekkor megszűnt a szorító érzés a nyakamon, én pedig lassan
felegyenesedtem. Ekkor a lökések abba maradtak, majd kicsúszott belőlem. Kézen
fogott, majd az anyósüléshez vezetett. Ő beült, kioldotta az övcsatját, a gombot,
majd a ruháit lejjebb tolva szabaddá tette magát. Én kibújtam a bugyimból. Ő
megfogta a kezem és az ölébe invitált. Szemből ereszkedtem rá, s úgy éreztem
ezúttal én diktáltam a tempót, de a harmadik lökésnél rá kellett ébrednem, hogy
tévedtem. Hatalmasat tévedtem. Két keze a csípőmre és a fenekemre fonódott, s
mozgatni kezdett magán, úgy, hogy csillagokat láttam a kocsi légterében. Egyik
kezemmel a kapaszkodót a másikkal hátratámaszkodva a műszerfalat markoltam.
Előre-hátra, föl és le mozgatott, nyögött, kapkodott a levegő után, én pedig
telhetetlenebbnek, ugyan akkor végtelenül mámorosnak éreztem magam.

Ekkor felpattantak a szemei.

  -Úr isten, te
tényleg telhetetlen vagy – mondta rekedten.

  -Igen. Az.

Ekkor ismét meg állt. Megpaskolta a hátsómat.

  -Lefelé kislány.    

  -Miért – nyögtem én
is rekedt hangon.

Kiparancsolt az öléből, kimászott az autóból, majd felültetett
a motorházfedélre, lábaimat a vállára vette, s ismét belém merítette magát.
Olyan vadul és keményen, hogy úgy éreztem, a méhem feljebb költözik a hasüregemben!
Markolta a melleimet, a csípőmet, majd újra a hasamra fordított. Néhány lökés
után feljutottam a csúcsra. Hangosan sikoltva bele a világba a gyönyöröm. S
miközben a hüvelyizmaim görcsösen összerándultak, ő sem bírta tovább. Állatias
moraj kíséretében ő is elélvezett.

Mind a ketten nagy kortyokban szedtük a levegőt. Ő a hátamra
borult. Éreztem, hogy az ő lábai is remegnek. Lassan elhagyta a testemet, s
néhány perccel később az autóban ültünk mind a ketten, még eléggé mámorosan.

  -Most jobb? –
kérdezte egy nagyot nyelve.

  -Ühüm – bólintottam,
mert a hangomat még mindig nem találtam.

  -Remek – már mosolygott,
s igyekezett visszavarázsolni magát a nadrágjába.

  -De ez ugye nem azt
jeleni, hogy újra kezdünk bármit is? – kérdeztem. Nem akartam újra megsérülni.

  -Nem. Nyugodj meg.
Hacsak nem jössz el hozzám, és nem kezdjük újra a szexet. Ha jól emlékszem,
ilyenkor egy nem szokott elegendő lenni. Én pedig nem szeretek félmunkát
végezni.

Ezen elnevettem magam. De rábólintottam a dologra. A hajnal
már nem volt olyan messze.    

Liezon a nyaraláson

A lépcsőnyikorgás távolról úszott felém. Az órámra pillantottam. Éjfél múlt két perccel. Pontos. Sosem hittem volna róla. Bár, ha valakinek egy régi vágya beteljesül hét év után, azt hiszem, ezt nem kell megmosolyogni. Az izgatottságtól megborzongtam. Égett bennem a vágy, de nem akartam lerohanni. Kimásztam az ágyból és felhúztam a köntösömet. A halk, de határozott kopogtatásra kinyitottam az ajtót. Felnéztem rá. Ott állt a küszöb előtt. Se a tartását, se a tekintetét nem tartottam ártatlannak, pedig azt mondta, még senkivel sem feküdt le. Felelősséget érezte, jól kell sikerülnie. De mégis mivel lehetne elrontani? A férfiak, nem éreznek közben fájdalmat.

  -Beengedsz? – kérdezte.

Úgy nézett rám nagy zöldes-barna szemeivel, hogy attól féltem, lángra kap a köntösöm.

Talán a tekintete, vagy esetleg az a határozottság késztetett rá, ami a lényéből áradt, de megmarkoltam a fekete pólóját, és berántottam a szobába. Azzal a lendülettel magához húzott, megcsókolt és az ajtót belökve mögöttünk, a hátamat nekinyomta. Egyik kezével a hajamba markolt és hátrahúzta a fejemet, hogy a nyakamhoz férjen. Nyalta, harapta a bőrömet. Felnyögtem. Mindennél jobban vágytam arra, hogy magamba érezzem. Intim részeim túlforrósodtak, s mikor az addig a derekamat fogó keze becsúszott a köntös és a rövid hálóing alá, hogy megmarkolja a fenekem, minden addigi elhatározottságom arról, hogy visszafogom magam, köddé vált. Mozdulataiból, érintéséből, csókjaiból éreztem, hogy nincs szükség a tartózkodásra. Szabadjára engedtem a vágyaimat, kezdjen vele, amit tud, egyszerűen szexelni akartam. Lehetőleg minél gyorsabban és minél gátlástalanabbul! Nyaka köré fontam a karjaimat. Furamód lábujjhegyre kellett, hogy álljak hozzá. Öt évvel idősebb voltam nála, ő tizennyolc éves létére még is jócskán túlnőtt rajtam. Vállai szélesek voltak, karjai vastagok, izmos tarkójába belevájtam a körmeimet, a nyögéstől pedig, ami felszakadt belőle, összerándultak intim izmaim. Nyelvünk vad csatát vívott, közben megragadta az egyik lábam és a csípőjéhez emelte. A medencénk így olyan szögben ért össze, hogy tisztán érezhettem mi vár rám. Testem önkéntelenül is reagált erre a felhívásra, s hozzádörgölőztem. Mind a ketten levegő után kaptunk, majd ajkunk újra összeforrt. Lerángattam róla a pólót, körmeimmel végigszántottam a vállait és a széles mellkast, melyet sötét szőr fedett. A félhomályban láttam, hogy kreolos bőrén kivörösödő domborulatokat hagynak a körmeim, a mellbimbói, pedig megkeményednek. Tetszett a reakciója, de ennél többre volt szükségem. Azt akartam, hogy zsibbadjon el, vergődjön a kéjtől, hogy uralkodjak felette. Tudtam, hogy miként érhetem el. Elvettem a lábamat a csípőjétől, majd lassan, de annál szenvedélyesebben harapdálni és nyalogatni kezdtem a felsőtestét. Éreztem, hogy megremeg a tevékenységem alatt, mikor, pedig körbenyaltam és kicsit ráharaptam egyik, majd a másik mellbimbójára, felnyögött.

  -Cssss. Ne verd fel az egész házat – csitítottam, de mosolyogva haladtam tovább. Letérdeltem elé, egyik kezemet a fekete nadrág tetejébe akasztottam készen arra, hogy lehúzzam róla, de előtte még, a másikat végigfuttattam kemény, forró férfiasságán. Tetszett, amit éreztem. Ő felnyögött. Felmosolyogtam rá. Talán a diadal, vagy a túl nagy magabiztosságom nem tetszhetett neki, de megragadta a jobb felkaromat és felrántott a földről. Keményen nekinyomott újra az ajtónak. A gyomrom kicsit megugrott a tekintetétől. Teljesen elsötétült, arca elszánt volt.

  -De…

  -Nem! – mondta halkan, de keményen. Hangja rekedt volt a vágytól. Lerángatta rólam a lenge köntöst, majd megragadta a kombinészerű hálóinget. Olyan gyorsan mozgott, hogy hirtelen fel sem fogtam, mire készül. Eltépte a pántokat, majd ugyan olyan hirtelen az ajtóval szembe fordított és neki nyomott. Halkan felsikoltottam, mikor meghallottam a szatén anyag reccsenését. A hátam közepén lévő varrásnál hosszába letépte rólam a lenge anyagot, majd bal kézzel összefogta a két csuklómat és a fejem fölé, szorította. Vad volt, határozott és gátlástalan, pont olyan, amilyet akartam. Feltüzelt, hogy uralkodik rajtam, hogy teljesen leigáz és megpróbál betörni. Hallottam mikor levette a nadrágját, majd a fülem mellől, közvetlen közelről a hangját.

  -Tedd szét a lábad! – egyáltalán nem volt agresszív a hangja. Beleborzongtam, mikor forró lehelete elérte a fülemet. Akaratlanul is engedelmeskedtem a parancsnak. Szabad keze besiklott a lábaim közé. Amikor ujjaim hozzám értek, csupán akkor tudatosult bennem, hogy mennyire nedves vagyok. Elégedetten belemorgott a hajamba, majd visszahúzta a kezét. Már nagyon vágytam rá, hogy bennem legyen. Remegett minden tagom. Ekkor megéreztem őt ott, ahol előbb még a keze járt. Egyetlen határozott mozdulattal belém vágta magát. Egyáltalán nem volt kellemetlen. A gyönyörűségtől hangosan felnyögtem, már nem érdekelt, hogy ki hallja. Félre söpörte a hajamat a tarkómról, majd mind a két csuklómat megfogva kétoldalt az ajtónak támasztotta közben szüntelenül diktálta a kemény iramot. Hátamat bedomborítottam, hogy érezzem a testét. Bőre forró volt, szíve a lapockámon dübörgött, fogait, pedig a tarkómba mélyesztette.

A karjába kellett harapnom, hogy ne verjem fel a nyaralót. Ő is szaporán szedte a levegőt, elengedte a karjaimat, majd egyik kezével a csípőmet, másikkal a melleimet ölelte. 

  -Még! Igen, még! – nyögtem, ahogy tarkóm a vállának döntöttem.

  -Hogy, te milyen szexéhes perszóna vagy – lihegte a fülembe, miközben harapdálta.

  -És egy gátlástalan ribanc.

  -Ó, igen. Az – helyeselt, majd a következő pillanatban elhagyta a testemet, nagy lendülettel megfordított, majd felkapott az ölébe, hátamat az ajtónak támasztotta és újra belém merült. Lábaimmal megtámaszkodtam a csípőjén, karjaimmal körülfontam a nyakát, és igyekeztem átvenni a ritmust. Szája hol a nyakamon, hol a melleimen kalandozott, vadul falva őket. Nagyon mélyen magamban éreztem, szemeim előtt színes karikák táncoltak a gyönyörtől, de még ezen a mámoron át is átszűrődött az ajtó hangja, amint ütemesen a tokjához verődik.

  -Várj, várj! Ez így nem lesz jó – próbáltam lefejtegetni fejét a mellemről, hogy rám figyeljen.

  -Miért?

  -Fel fognak ébredni a többiek.

Erre nem felelt, csupán megfordult velem és rádobott az ágyra. Én kihívóan rámosolyogtam, amíg óvszert húzott, majd elindultam hátrébb, mikor felém mászott. Megragadta a bokám és visszarántott maga alá. Nem sok esélyem volt a menekülésre. Nem mintha menekülni akartam volna előle. Két kezem a fejem mellé szorította, én, pedig felemeltem a csípőm, hogy megkönnyítsem a dolgát. Ő keményen belém siklott, szája nyelte el a sikolyomat. Kemény, vad ritmust diktált, szinte beleágyazódtam a matracba. Sikítani akartam, de képtelen voltam, a csókjai visszafogtak benne. Miután elengedte a kezeimet, feltámaszkodott, én, pedig felnéztem rá. Ott magasodott felettem, arca kéjben úszott, ahogy engem nézett. Rá mosolyogtam, ő viszonozta. Kicsit változtattam a csípőm helyzetén, hogy megtaláljam a megfelelő szöget. A színes karikák újra táncolni kezdtek a szemeim előtt.

Érzékeltem, hogy nagyon közel van már a csúcshoz.

  -Kérlek, fogd még kicsit vissza magad. Már közel vagyok.

  -Megpróbálom – nyögte szaggatottan szedve a levegőt.

  -Addig gondolj valami másra – nyögtem, és a vállában megkapaszkodva lehúztam magamhoz, hogy hozzápréselődhessek. Nem kellett sok, hogy utolérjen az orgazmus. Beleharaptam a vállába, abba sikoltottam bele a gyönyörömet. Körmeim a hátába mélyedtek.

  -Gyere, gyere, kérlek – lihegtem.

Újra felvette a maga ritmusát. Ahogy egyre jobban keményedett bennem, úgy sodródtam az újabb gyönyör peremére. Csak kapaszkodtam belé, ahogy vadul vonaglott a kielégüléstől. Felhörgött, majd az utolsó mozdulattal, végleg rám roskadt. A torkom ki volt száradva, nagy kortyokban szedtem a levegőt. Zsibbadt és remegett minden tagom.

 Mikor egy perc elteltével sem mozdult, finoman megsimogattam a tarkóját.

  -Jól vagy?

  -Nagyon – mormogta bele a hajamba.

Halkan felnevettem.

  -Zsibbad mindenem – nyögte, miközben lassan legördült rólam és mellém hevert. Egyik karját még mindig birtoklóan a hasamon hagyta.

  -Ez teljesen normális ilyenkor – mosolyogtam a félhomályban.

  -Tetszik – mosolygott ő is. – Bocs, hogy nem voltam valami finom, de már nagyon akartam.

  -Sejtettem. Még szerencse, hogy én is – kuncogtam. – Egy dologban egyezzünk meg.

  -Éspedig?

  -Erről senkinek sem beszélünk. Se testvér, se barátok, se szülők. Különösen a barátok vannak kizárva.

  -Rendben. De miért? Elmúltam tizennyolc.

  -Én, pedig huszonhárom. Nem akarom kivívni senkinek sem a nemtetszését, és céltábla sem akarok lenni. Se nem az első trófeád, amivel hencegni lehet.

  -Megegyeztünk – bólintott, majd huncut módon elmosolyodott. - Jó voltam?

 Felé fordítottam a fejemet.

  -Most azt akarod, hogy tömjénezzelek, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon is jól tudod milyen, voltál.

  -Igen.

  -Mi igen?

  -A tömjénezés jólesne – vigyorgott, majd halkan felnevetett, mikor fejbe vertem a kispárnával. Kibontakoztam az öleléséből.

  -Most hova mész? – kérdezte.

  -Van egy kis dolgom odakint – feleltem, majd kisiettem. Miután visszajöttem. Még mindig a hasán feküdt. Először azt hittem, hogy elaludt, de mikor elkapta az egyik karom és az ágyra rántva maga alá gyűrt, megbizonyosodhattam róla, hogy nagyon is éber. Finoman körbenyalta az egyik mellbimbómat. Beleborzongtam.

  -Mit csinálsz? – kérdeztem teljesen feleslegesen.

Nem nézett rám. Épp csak annyira emelte fel a fejét, hogy válaszolni tudjon.

  -Kipróbálom milyen gyengéden szeretkezni.  

  -Máris? – őszintén meglepődtem.

  -Be kell pótolnom néhány évet. És szerencsére messze van még a hajnal.

Szösszenet az irodából

Amint az iratszekrényhez léptem, felállt az íróasztalától és kinézett az előtérbe.

  -Erzsi, kérlek, ne kapcsolj be semmilyen hívást, és ne engedj be senkit. Megbeszélésem lesz – mondta, majd becsukta az ajtót. Azt hittem először, hogy rosszul hallom, de, mintha a kulcs is fordult volna a zárban. Felnéztem az iratok fölül.

  -Kimenjek én is? – kérdeztem.

  -Miért?

  -Azt mondtad Erzsinek, hogy megbeszélésed lesz. Én sem akarok zavarni.

Felálltam, kezemben a keresett mappával.

  -Veled van megbeszélni valóm – mondta és megköszörülve a torkát, elindult felém.

Kicsit összeszorult a gyomrom.

  -Valami rosszat csináltam?

  -Mondhatjuk úgy is – kicsit lazított a nyakkendőjén. – Nagy fejfájást okozol nekem.

  -Miért? Úgy érzem, hogy jól végzem a munkámat.

  -Azt igen – levette a szemüvegét és az íróasztalára tette. Kivette a kezemből a mappát, és az asztalomra dobta. Megriasztott a tekintetével. Zöld szemeiben valami olyan érzelem csillogott, amit képtelen voltam azonosítani. Ő pedig csak közeledett és közeledett. Halk sikoly szakadt fel belőlem, mikor megragadta a tarkómat és odarántott magához. Ajka az enyémre tapadt, szenvedélyesen, és kíméletlenül utat tört magának. Elvette, amit akart, én pedig képtelen voltam ellenállni. Ujjai belevájtak a csípőmbe, ahogy megfogott és felültetett a legközelebbi íróasztalra. A nyakába kapaszkodtam. Nem akartam gondolkodni, csak haraptam a száját, körmeimet belemélyesztettem az ingen keresztül a bőrébe. Le akartam szabni róla, harapni, karmolni, ahol érem, véres nyomokat szántva a hátába.

Ujjai a térdemtől birtoklóan elindultak a combomon, megragadta a bugyimat, és lehúzta rólam. Pillanatokkal később ugyan azok az ujjak már a legforróbb és legintimebb pontomat ingerelték. Sok mindent nem kellett tennie, akkor felforrósodtam, mikor az asztalra lökött. Hamar eljutottam a csúcsra, szája elnyelte a sikolyaimat. Nem akarta, hogy feltűnést keltsünk.  Ő jelen pillanatban „megbeszél” velem valamit.

Míg az orgazmustól pilledten pislogtam, fél kézzel megtartott, kioldotta a nadrágját. Harcra kész volt, merev és forró. Érezni akartam magamban. Azt akartam, hogy teljesen kitöltsön. Megragadta a csípőmet, közelebb rántott. A lendülettől hanyatt borultam az asztalon. Feljebb tűrte a szoknyámat, a térdhajlatom a vállain volt. Könnyedén csusszant belém. Ahogy centiről-centire nyomult előre fel kellett nyögnöm, ám a tenyerét hamar a számra tapasztva találtam.

  -Csss – csitított. Miután biztos volt benne, hogy tudok uralkodni magamon, keze lejjebb siklott és kigombolta a blúzomat, hogy a melleimhez férjen. Markolta, dörzsölgette őket a melltartó anyagán keresztül.

  -Úr isten! – nyögtem. – Ne hagyd abba.

  -Nem állt szándékomban. Még csak most melegszem bele.

Megragadta a tarkómat és felültetett, hogy újra a számhoz férjen. Ugyan olyan vadul csókolt, mint ahogy bennem mozgott. Lábaimat és a karjaimat köréje fontam. Nem bírtam betelni vele.

  -Ó, istenem! – nyögtem a vállába. – Igen, igen, igen. Még!

A hajamba markolt, hátrarántotta a fejemet, és harapdálni kezdte a nyakamat. Újra nyögnöm kellett.

  -Fogd be, az ég áldjon meg, mert én sem bírom magam visszafogni – mormogta a nyakamba.

  -Csak ne hagyd abba.

Ekkor elengedett, kihúzta magát belőlem, majd felrántott az asztalról. Finoman, de határozottan a padlóra nyomott. A szőnyeg puha volt, ő viszont még mindig kő kemény, ahogy bemászott a lábaim közé és újra elmerült bennem. Beleharaptam a vállába, hogy elnyomjam a nyögéseket. A fejem ide-oda rángott a szőnyegen, megragadtam a nyakkendőjét, és annál fogva húztam le magamhoz, hogy újra megcsókoljam.

Az orgazmus közeledett. Egyre magasabbra, és magasabbra repültem, míg már nem láttam mást, csak ugráló színes karikákat, a szájába sikoltottam a gyönyörömet. A következőkben már csak arra emlékeztem, hogy ő is követ, pillanatokig súroltam a következő orgazmus határát, ahogy ritmikusan megkeményedett bennem.

Ernyedten lihegett rajtam, teljes súlyával a padlóhoz nyomva, de nem zavart. Szívverése vad ritmust pergetett a mellkasomon.

  -Azt hiszem, hogy ez egy érdekes megbeszélés volt – mondtam az arcát simogatva.

Elmosolyodott.

  -Ne haragudj, de már nem bírtam magammal – mondta. Homlokát az enyémnek támasztotta. - Nem akartalak lerohanni.

  -Nem hiszem. Nekem úgy tűnt, hogy előre megtervezett volt.

  -Van benne valami – bólintott. – Teljesen összenyomlak.

  -Nem zavar.

  -De engem igen.

Lassan lemászott rólam.

  -Jobb, ha visszarázódunk a munkába. A végén még gyanút fognak – mondta, és a nadrágja után nyúlt.

Azt hiszem látta rajtam, hogy zavarban vagyok, mert elmosolyodott, miközben megkötötte a nyakkendőjét.

  -Ne izgulj. Este egy vacsora?

Hajamat a fülem mögé tűrve felmosolyogtam rá. – Rendben.

Zongoradallamok

Ha az embert vendégségbe hívják egy idegen városba, általában azért megy, hogy jól érezze magát, és megnézze a látványosságokat egy helyi vezetésével. Jobb vezetőt nem is kívánhattam magamnak egy gyerekkori barátnál. Az évek jót tettek neki. Olyan volt, mintha egy modernkori Aladdin szegődött volna mellém olajzöld, rövid szövetkabátban és barna kordbársonynadrágban. Ébenszínű haja össze volt fogva és a vállait súrolta.

A Február kellemetlen meglepetéseket rejtegetett. Attól még, hogy nem volt hó, égi áldást küldhettek fentről, s ebből most is bőségesen kaptunk a nyakunkba. Szaladtunk, ahogy a lábunk bírta. Mire elértük az albérletet, ahol főiskolás éveit töltötte, már teljesen bőrig áztunk.

  -Ez hihetetlen. Egész héten sütött a nap. Miért pont ma? – hátrasimította kiszabadult nedves tincseit.

  -Semmi gond. Lehet, hogy én hoztam magammal. Otthon már akkor is esett, mikor felszálltam a vonatra.

Hiába fűtött be a cserépkályhába az indulásnál, a vizes ruháktól dideregni kezdtem.

  -Ajaj. Te fázol. Menjél, fürödj meg, addig én készítek egy gyógyteát.

  -Rendben. Tíz perc és itt vagyok.

Magamhoz vettem a törülközőmet és eltűntem a fürdőszobában. Jóérzés volt levetni a vizes ruhákat. Kicsit zavaró volt, hogy még az alsóneműm is ronggyá ázott. Váratlanul ért a nyakunkba szakadó viharos eső. A szél most is vadul rázta a zsalugátereket. Összerezzentem egy különösen erős csattanásnál.

Beléptem a kicsi fürdőkádba és lezuhanyoztam. Jó volt átmelegedni és beleburkolózni a törülközőbe, ami előzőleg a kis kályhánál volt összehajtogatva. Belenéztem a tükörbe. Ki voltam pirulva és mosolyogtam. Nem tudtam megmagyarázni, hogy miért. Ám, mikor jobban figyelni kezdtem, zongoradallamok szűrődtek át az ajtón. A szívem hevesebben kezdett el verni. Mindig is szerettem, ha zenél, de eddig csak gitárral a kezében láttam.

A magam köré csavart törülközőben elindultam a hálószoba felé, hogy felöltözzek. Ahogy elhaladtam a hall mellett, benézhettem a résnyire nyitott ajtón. Ott ült a hatalmas zongoránál, bordó felgyűrt ujjú pulóverben, arca előtt néhány kósza tincs hullámzott, arca átszellemült volt. Beléptem hozzá. Csak későn ébredtem rá, hogy még mindig törülközőben vagyok. Először zavarba jöttem. De később ráébredtem, hogy felesleges. Korábban már lefeküdtünk egymással. Nincs miért szégyenkeznem. Felnézett rám. Elmosolyodott. Sötét szemei még mindig homályosak voltak, mint aki a zene ritmusára meditál.

  -Gyors voltál. Itt a teád – mutatott a zongorán gőzölgő bögrére.

  -Köszönöm.

Belekortyoltam a gyógyteába. Kamilla volt. Mélyet sóhajtottam.

  -Nem is sejtettem, hogy tudsz zongorán játszani.

  -Én sem tudtam, amíg ide nem jöttem. Aztán itt pihent ez a rozoga zongora, és azért kiáltozott, hogy valaki játsszon rajta. Behangoltam és felfedezőútra indultam.

Mélyet sóhajtva néztem újra végig rajta. Ujjaimat átmelengette a bögre, a testemet pedig az ő látványa, ahogy hosszú ujjai az elefántcsont színű billentyűkön jártak. Emlékeztem, hogy miként húzta végig ugyan azokat az ujjakat a bordáimon. Beleremegtem a gondolatba.

Rátámaszkodtam a zongorára és hallgattam a játékát.

  -Ennyire fázol?

A hangjára kiestem a ritmusból és újra kinyitottam a szemeimet. Abba hagyta a játékot.

  -Nem. Miért?

  -Tiszta libabőr vagy – mutatott a karom felé.

  -Én… khöm… csak tetszik, ahogy játszol. Ilyen hatással van rám.

  -Értem. Nem akarsz felöltözni? – kérdezte.

  -De. Megyek is.

Elindultam a hálószoba felé.

  -Várj. Magda.

Megálltam az összekötőajtónál, ami a hallból a hálóba vezetett. Hátranéztem.

Ő felállt a zongorától és tétován fél kézzel nekitámaszkodott.

  -Igen?

  -Hát…

Közelebb mentem hozzá.

  -Kérsz valamit a szobából? – kérdeztem.

  -Nem. Vagy is igen. Vagy is nem. A francba. Gyere ide.

Elkapta a kezemet és odahúzott magához. A csók vadnak és szenvedélyesnek indult, de fokozatosan ellágyult. A testünk összesimult. Finoman leoldotta rólam a törülközőt és nekidöntött a zongorának. Zűrzavaros akkordok szakadtak fel az öreg hangszerből, kicsit össze is rezzentünk tőle. Összemosolyogtunk.

  -Bocsánat. Elmértem – mondta.

  -Semmi baj. Most mi legyen?

Nem válaszolt. A térdeim alá nyúlva felültetett a zongora tetejére, és a lábaim közé lépett. A szánk újra összeforrt, nyelvünk érzéki csatát vívott, míg a pulóvert lehúztam róla. Semmi mást nem viselt alatta, csupán a feszes, kreolos bőrét. Körmeimmel finoman végig karcoltam a hátát és a vállát, lábaimmal körülfontam a derekát. Fogaival az államat és a nyakamat karcolgatta, nyelvével simogatta a bőrömet. Hiába ért hozzám érzékien, az intim izmaim vadul ugráltak. Világ életemben a vad szeretkezést részesítettem előnybe, de ez a fojtott érzékiség, kezdett túlfeszíteni, s félő volt, hogy túl korán elpattanok. Két tenyere a combjaim külső felén barangoltak, felfelé, a derekamon, a gerincem mentén, újra lefelé, majd a vállaimat megfogva, finoman hanyatt döntött. Gerincem ívbe feszült, mikor a mellbimbóimat kényeztette, lejjebb és lejjebb haladva. Harapdálta az oldalamat, körbenyalta a köldökömet, a csípőcsontomat, a combhajlatomat. Forró lehelete borzongatott a legintimebb pontjaimon, míg nyelve hegye végre megtalálta a lényeget. Felnyögtem, körmeimmel a sötétbarna kopottas lakkozást koptattam.

  -Ó, Jézusom – nyögtem.

Lassan, érzékien csábítgatott. Ujjai belemartak a combomba, közelebb húzott magához, mint aki nem bír betelni velem.

Talán a zene andalító ritmusa, ami még mindig a fülembe csengett, vagy a helyzet, amiben voltam, vagy az a fojtott érzékiség, ahogyan hozzám közeledett, de az orgazmus hamar utolért. Felsikoltottam, testem görcsösen összerándult, elkaptam a kezét, s körmeimet belevájtam a bőrébe.

  -Jesszus, ez fáj.

  -Ne… ne haragudj – pihegtem. – Csak…

  -Csss – felállt, a derekam alá nyúlt és finoman magához húzott. Száját újra a számra tapasztotta. Rám mosolygott, míg óvatosan kibontotta a hajamat, s leengedve szétterítette a hátamon. A tagjaim még mindig remegtek az átélt gyönyörtől, de kezem-lábam köré fontam. Ő leemelt a zongoráról és bevitt a hálószobába. Óvatosan letett az ágyra és fölém támaszkodott.

  -Kívánlak. Vágyom rád – mondta csendesen. – Reméltem, hogy ma, mikor végre kettesben leszünk, újra megtörténik. És most itt vagy.

  -Csss – ujjamat a szájára tettem, majd belesimítottam a hajába, s óvatosan kibontottam a copfját. A haja szétterült a vállán, egy része előre omlott, s én gyönyörködve fésülgettem az ujjaimmal.

Tovább mosolygott, majd feltérdelt és kioldotta a nadrágját és ő is teljesen levetkőzött.

  -Gyönyörű vagy – mondta, miközben ismét fölém támaszkodott.

  -Köszönöm. Te is nagyon kellemes látványt nyújtasz.

Ujjaimat a tarkójára csúsztattam és lehúztam magamhoz, hogy újra megcsókolhassam. Férfiassága kemény volt és merev, alig vártuk, hogy egyesüljön a testünk. Hozzám dörgölőzött. Éreztem a forróságát, amint a vér lüktet benne. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy ne legyen más választása, mint belém merülni, de ő mindig kikerült. Először nem értettem, de mikor megláttam a széles mosolyát, összevontam a szemöldököm.

  -Miért húzod a dolgot?

  -Csak játszom – mondta, majd a figyelmetlenségemet kihasználva, keményen belém hatolt. Felsikoltottam a gyönyörtől és a pillanatnyi fájdalomtól. Hatalmas volt és kemény, nagyobb volt, mint amire emlékeztem. Belemartam a hátába, és nem érdekelt, hogy fáj e neki, vagy nem. Körmeimet a fogaim követték. Ő is felnyögött, a mozdulatai egyre határozottabbak lettek. Gerincem ívbe feszült, belemarkoltam a hajába. Fogait a nyakamba mélyesztette. Egy pillanatra attól féltem, hogy kiharap egy darabot belőlem.

  -Ó, Jézusom! Édes Jézusom!

A lökések tökéletesek voltak, érzékszerveim kiéleződtek, az egész testem egyetlen lüktető idegvégződés volt, a következő pillanatban pedig felsikoltottam a gyönyörtől.

Örültem, hogy teljesen egyedül vagyunk. Kieresztettem a hangomat, körmeim véres csíkokat szántottak a hátába. Intimizmaimat ritmikusan összeszorítottam körülötte. Minden szorításnal összerándult.

  -Istenem. Mi… mit művelsz? – homlokát a vállamnak támasztotta.

  -Tetszik?

  -Nagyon – nyögte. – De vigyázz, mert ha így folytatod, nem bírom már sokáig.

  -Nem baj. Majd újra kezdjük – kuncogtam halkan.

Mozdulatai gyorsabbak és erőteljesebbek lettek, fejét hátra vetette. Nem csuktam be a szemeimet. Látni akartam, amint elmegy. Nincs szebb látvány, mint egy férfi arca, mikor kéjben úszik.

Szorítottam rajta még egy utolsót, ezzel megadva a végső lökést, pedig nagyon küzdött. Fogait összeszorítva újra hátravetette a fejét.

Arca fokozatosan lágyult el. Szemeit résnyire nyitotta. Olyan védtelennek tűnt, hogy felébredtek bennem a védelmező ösztönök. Lehúztam magamhoz és átölelve a haját, simogattam.

  -Jól vagy? – kérdeztem csendesen.  

  -Persze – mormogta a hajamba. – Tetszett, amit tettél. Ilyet még nem éreztem.    

Halkan felnevettem.

  -Ennek örülök.

  -Adj tíz percet, és újra megmutathatod ezt a kis trükköt.